Múlt hét végén eldöntöttem, hogy én biza csinálok egy ehető virágokkal dekorált tortát, mert végre virágtengerben pompázik a kert, és ezek egy része ehető is. (Plusz nagy kedvencem az Anne with an E című sorozat, és aznap valahogy én is Anne-nek éreztem magam). Szóval virágok voltak, hozzávalók kevésbé, de megoldottam. Őszintén szólva ízre semmi extra, de ha ránéztem a tortára, egyből teli szájjal mosolyogni támadt kedvem, szóval maximálisan megérte. ...
Végre itt az eperszezon! Ennél jobban már csak a spárgaszezont szoktam várni ...:) Kiskoromban nem tudtam elképzelni az epret anélkül, hogy kirstálycukorba ne mártottam volna a szemeket evés előtt ... többek közt lehet azért tartok ott vércukor ügyileg, ahol, de fogjuk rá a kultúrális berögződésekre és hagyományokra. A napokban epret kívántam, de mivel a párom által - aki a családból heti egyszer bevásárolni jár - hozott eprecskék kicsit még éretlenek ...
Néhány napja nagy megtiszteltetés ért minket: Peti egyik kedves "öreg"diákja, aki egyébként vadász, megajándékozott minket egy hűtőtáskányi vaddisznó hússal. Itt a blogon ugyan elég sokat ömlengek arról, hogy mennyire szeretek enni, de be kell valljam, a vadhúst különösen imádom. Sokat agyaltam is rajta, hogy hogyan, miként készítsem el ezt a nemes húst, és első nekifutásra húsleves esszenciával kezdtem, amihez a különféle csontokat használtam fel, amiket ...
Nem olyan rég a magyar áruházláncokban is megjelent az Adria aranya, az aranydurbincs, ami - bár nagyon ízletes hal -, egy idő után azért tud unalmas lenni. Egy ideje megfogadtuk Petivel, hogy legalább hetente egyszer eszünk halat, az aranydurbincs pedig legtöbbször kéznél van, de egymás után sokadjára fogyasztva azért nem árt neki egy kis felturbózás.
A heti egy halétel van, hogy összejön, van hogy nem, de ha mégis, akkor mostanában elég gyakran készül ...
Életem párjával nem ünnepeljük a Valentin-napot, mert - tudom, klisé-, de nálunk minden nap az. Pénteken azonban fotózni támadt kedvem, és ha már fotóztam, akkor gondoltam sütök is valami alkalomhoz illőt, ha már elővettem a felszerelést. Számos receptet végigböngésztem, de a habos-babos rózsaszín krémes sütik helyett most egy keleties ízvilágú, igazi illatos, és édes - ennek ellenére glutén- és cukormentes - sütivel leptem meg magunkat. Peti le is vágott ...
Nemrég igencsak megörültem, amikor az egyik áruházlánc kínálatában felfedeztem a natúr (cukor- és mindenféle adalékok nélküli) gesztenyemasszát. Be is spájzoltam belőle nagy örömömben, de csak most, mikor a fagyasztóban kezdett megfogyatkozni az értékes hely, jutott eszembe, hogy kezdeni is kellene velük valamit. Rögtön receptkeresésbe fogtam, és valamiért volt egy olyan érzésem, hogy az olasz konyha lesz az én megmentőm: és ügy is lett. A végeredmény egy ...
Ezek a diós kosárkák nagyon kedvesek a szívemnek, úgyhogy saját magam számára is meglepő, hogy eddig még sohasem készítettem el őket. Kiskoromban minden évben karácsony közeledtével a nagymamám nekiállt kosárkákat sütni,melyekből egészen szilveszterig mindig lehetett találni a lakásban. Nagymamám a halála előtt nekem ajándékozott néhány konyhai felszerelését "Jányom, én már úgy is hozatom az ebédet" címszó alatt - ekkor került hozzám a családi ...
Bár tudományosan nem ástam bele magam a témába, nem csodálkoznék, ha számos nemzetnek lenne egy-egy saját pizzája, azaz kelt, kenyérszerű tésztára pakolt bármije. Nekünk ugye van kenyérlángosunk, az olaszoknak pizzájuk ... a törököknek pedig van lahmacun-juk és pide-jük. A lachmacun a pizzához hasonló, de attól jóval korábbi eredetűre datálható, kerek tészta, a pide pedig hajó formájú, vastagabb, és többnyire gazdagon töltött. Mondjuk ha evésről van ...
Sosem voltam nagy junk food fanatikus, de néha azért rámjön, hogy megennék egy hamburgert. Ezen a héten ez épp akkor jött rám, amikor a boltban SEMMILYEN nekem való kenyér nem volt, így nagy duzzogva hazamentem, és nekiálltam recepteket keresgetni. Lisztem az legalább vót. Igazából ezekhez a zsömikhez nem is nagyon kell más.
A legnagyobb bajom a házi teljes kiőrlésű péksüteményekkel, hogy mindig vagy türelmetlen vagyok és / vagy nagyon éhes , ezekhez meg türelem ...
A nyolcvanas évek gyermekeként a teával először rendkívüli módon higított, cukrozott, és citromozott verzióban találkoztam. Otthon viszonylag kevés teát ittunk - leginkább influenza szezonban -, azt is a roppant szofisztikált, lila dobozos Sir Morton, később szintet lépve Lipton Earl Grey formájában. Teakultúra, szevasz!
Aztán teltek múltak az évek, elköltöztem, és az akkori pasimnál csillivilli dobozokban szálas teák sorakoztak a polcon, s néhány hónap ...
