Életem párjával nem ünnepeljük a Valentin-napot, mert - tudom, klisé-, de nálunk minden nap az. Pénteken azonban fotózni támadt kedvem, és ha már fotóztam, akkor gondoltam sütök is valami alkalomhoz illőt, ha már elővettem a felszerelést. Számos receptet végigböngésztem, de a habos-babos rózsaszín…

Nemrég igencsak megörültem, amikor az egyik áruházlánc kínálatában felfedeztem a natúr (cukor- és mindenféle adalékok nélküli) gesztenyemasszát. Be is spájzoltam belőle nagy örömömben, de csak most, mikor a fagyasztóban kezdett megfogyatkozni az értékes hely, jutott eszembe, hogy kezdeni is kellene…

A nyolcvanas évek gyermekeként a teával először rendkívüli módon higított, cukrozott, és citromozott verzióban találkoztam. Otthon viszonylag kevés teát ittunk - leginkább influenza szezonban -, azt is a roppant szofisztikált, lila dobozos Sir Morton, később szintet lépve Lipton Earl Grey…

Be kell vallanom valamit: imádom az édességeket. És nem azért, mert annyira édességfüggő vagyok, hanem mert nincs annál jobb érzés, mint mikor a ház ura hazajön, és csillogó szemmel néz be a hűtőbe: " Fúúú, van süti! " Persze cukormentes, többnyire lassú szénhidrátos, de akkor is süti. A napokban…

  Kisebb koromban az egyik kedvenc sütim Anya almás Duna-hullámja volt. Vaníliás-kakaós alap, puha almadarabok és habkönnyű vajas krém, csokimázzal a tetején, oh la la... Bár ezer éve nem ettem ilyen sütit, mióta érik a kertben az alma, csak arra tudtam gondolni, hogy tudnám én ezt reprodukálni…