Ezek a diós kosárkák nagyon kedvesek a szívemnek, úgyhogy saját magam számára is meglepő, hogy eddig még sohasem készítettem el őket. Kiskoromban minden évben karácsony közeledtével a nagymamám nekiállt kosárkákat sütni,melyekből egészen szilveszterig mindig lehetett találni a lakásban. Nagymamám a halála előtt nekem ajándékozott néhány konyhai felszerelését "Jányom, én már úgy is hozatom az ebédet" címszó alatt - ekkor került hozzám a családi Váncza szakácskönyv, a nyújtófa (amit minden süteményemhez használok) és ekkor jöttek a kosárka formák is. 

Közben költöztünk, kiderült az inzulinrezisztenciám, és a kosárka sütés mindig csak terv maradt, egészen máig. Ma valahogy úgy keltem fel, hogy én ma bizony marhagulyást fogok enni diós kosárkákkal, és úgy is lett ... így váljon valóra minden vágyam! :)

A kosárkák illatosak, gyönyörűek, a formából pöccre kijönnek (néhányat kellett csak noszogatni), és ahogy Eszter barátnőm mondaná: igazi nagymama ízük van.

Hozzávalók:

A tésztához: 

30 dkg liszt (15 dkg barna rizsliszt, 10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt, 5 dkg fehér süteményliszt vagy sima liszt)

12 dkg margarin vagy vaj

12 dkg cukornak megfelelő édességű édesítő

2-3 evőkanál növényi tej vagy tejszín

A töltelékhez:

30 dkg darált dió

24 dkg cukornak megfelelő édességű édesítő

4 tojásfehérje

cukormentes sárgabarack vagy szilvalekvár (nálam házi, mert ahogy Bödőcséknél, nálunk is annyi gyümölcs van, mint a ...)

Elkészítés:

A liszteket elmorzsoljuk a hideg vajjal/margarinnal, hozzáadjuk az édesítőszert, a tojások sárgáit, 2-3 kanál tejet vagy tejszínt, és sima tésztává gyúrjuk. Elvileg itt be kellett volna tenni a hűtőbe egy órára, de én már megint nagyon éhes voltam, úgyhogy ez a fázis kimaradt :) A tésztám ekkor 584 grammot nyomott, így 24 darab 24 grammos gombócra osztottam, és mindegyik gombócot belenyomkodtam 1-1 kosárka formába, majd bekapcsoltam a sütőt 200 fokra.

A kosárkák belsejét ezután kikentem 1-1 fél teáskanálnyi lekvárral (csináltam kajszisat és szilvásat is, mindkettő elég jó), majd elkészítettem a tölteléket.

A 4 tojás fehérjét kemény habbá vertem az édesítőszerrel,  majd apránként beleforgattam a darált diót. Műanyag habzsákba töltöttem (megteszi ám egy zacsi is), majd megtöltöttem a kosárkákat a már ebben a formában is bazifinom töltelékkel. 

Ekkor a kosárkákat sütőlapon (amire épp 24 fér el) a meleg sütőbe tettem, és 30 percig sütöttem. Amikor már szép barna volt a tetejük, kivettem és néhány percig hűlni  hagytam őket a formákban, majd egyesével kiügyeskedtem és rácson hagytam őket hűlni. (Amúgy sosem hiszek azoknak a recepteknek, amik próbálják maguknak és az olvasóknak bizonygatni, hogy ez bizony finomabb, mint az eredeti : bullshit, dehogy finomabb ... De ha nem is finomabb, ez tényleg nagyon közelít, és higyjétek el, nagymamám makulátlan diós kosárkájának az íze nem az, amiről néhány év alatt elfelejtettem, hogy milyen is a jó :) )